Villámlátogatás Berlinben

Berlin már évek óta Közép-Európa egyik legfontosabb kulturális központja, a város csak úgy nyüzsög a turistáktól  meg a művészlelkű emberektől. Már régóta terveztünk oda egy utat, lehet többen emlékeztek is az első próbálkozásra, mikor lemaradtuk a buszról, na de most május elején ( nem mondom azt hogy sikeresen, mert most is épp hogy odaértünk busz indulásra, hihetetlen de a törökök meg a portugálok annyira kiszámítják az időt, hogy néha tényleg csak egy percen múlt minden)  megérkeztük a német fővárosba. Kora reggelre értünk oda, így első programként a hostelünk megkeresése volt. Ez viszont nehezebbnek bizonyult mint gondoltuk, hiszen egy idegen városba voltunk, korán reggel egy lélek sem volt az utcákon, térkép nélkül indultunk el, szép kis felkészülés mondhatom! Nagyjából két óra után sikeresen megtaláltuk a hostelünket ami viszonylag jó helyen volt, közel egy metróállomáshoz amivel aztán mindenhova könnyen eljutottunk. 

Lepakoltuk a cuccainkat és a recepción kapott várostérképpel vettünk a nyakukba a várost. 

Az első napon nem sok mindent sikerült megnéznünk, ugyanis délutánra jutott egy kis eső is, szóval maradt a pihenés, ami azért nem esett nehezére senkinek egy 9 órás busz út után. 

A második napunk, ami egyben az utolsót is jelentette elég érdekesen indult. Egy kis széthúzás volt érzékelhető a bandában aminek az lett az eredménye hogy 3 felé szakadtunk, és így nem volt belőle probléma hogyha véletlen kimarad valami. Így mindenki meg tudta nézni azt, amit szeretett volna, ami érdekelte. Én és Joan a többiekhez képest korán indultunk várost nézni ha jól emlékszem valahogy 10 óra körül lehetett.

Az első amit mindenképpen meg szerettünk volna nézni az a Berlini fal volt, így rögtön oda indultunk. Annyira jó érzés hogy mindenhol magyarokba botlok, itt is éppen ez történt mikor az egyik utcában útba igazítást kértünk, aztán végül kiderült hogy egy magyar csapatot kaptunk el. Mindenhol ott vagyunk. :)

A Falhoz kapcsolódó történelmi események még most is jelen vannak Berlin életében, amin nem is lepődök meg, hiszen nem olyan régen ez a Fal még tényleg itt állt szétszakítva ezzel az országot. A város több pontján meghagytak fal részeket ezzel is emléket állítva az itt történt tragikus eseményeknek. Igazából azt kell mondanom hogy a város legnagyobb turista csalogató látványossága a Fal, illetve annak a maradványai amivel a város minden pontján összefuthatunk.  Ha valaki igazán kiváncsi a fal maradványaira, és történetére annak ajánlom a Bernauner Strasse környékét, mert tele van emléktáblákkal. A képek leírását angol és német nyelven is olvashatjuk. 

A fal után a Bradenburgi kapuhoz mentünk ahol aztán turisták hadával kellett megküzdenünk, nagyon sok volt a  bámészkodó arrafelé. A kapu vége egyben a Berlini állatkert bejáratát is jelenti ami Európa legnagyobb állatkertje.Belépő híján csak az állatkert melletti parkban sétáltunk egy hatalmasat, úgy hogy közben el is telt a napunk nagy része. A visszaút megint csak sietősen alakult, egy gyors búcsúzkodás fért csak bele mert törökék következő állomása Amszterdam volt, nekünk arra viszont már nem futotta, szóval másnap mi már Varsóban ébredtünk, aztán onnan pedig a szokásos vonatút következett Lublinig amit jóízűen végig aludtunk. :)