Sziasztok kedves leendő olvasók! :)
Mint ahogyan sokan tudjátok a jövő félévet Lengyelországban,
azon belül is Lublinban fogom tölteni az Erasmus Ösztöndíjnak köszönhetően. Ezt
a blogot legfőképpen a családomnak, barátaimnak írom, meg magamnak, hogy
maradjon valami írásos emlék erről a négy hónapos kis kalandról. Négy hónap…
még soha nem töltöttem ilyen sok időt ennyire távol az otthontól. Hozzá kell
szoknom ahhoz, hogy nem tudok haza utazni hétvégén röpke egy óra alatt a
családomhoz, és azt hiszem Anya isteni főztjétől is búcsút mondhatok erre az
időre. Furcsa lesz, hogy nem őrülünk meg
Kárpátiára a kedves lakótársammal a nap bármelyik szakaszában, illetve a
reggeli „ÚRISTEN mit vegyek fel” kérdést is egyedül kell megoldanom egy ideig. Hiányozni
fognak a barátnőim, akikkel általában végiglevelezzük az összes unalmas
előadást az egyetemen, és akik nélkül
egyik buliban sem érzem magam igazán jól. Legszívesebben vinnék magammal
mindenkit, de így is már azon aggódom hogy mit hogyan pakoljak, hiszen ez nem
kis idő, és nekem kell mindenem! Rövidebb utazásoknál is mindig félek hogy
otthon hagyok valami őrülten fontos, számomra pótolhatatlan dolgot, hát most
képzelhetitek mekkora veszély fenyeget…ha most itthon marad a kedvenc akármim
hogyan pótolom hirtelen?! Na mindegy... Szóval
szeretnék minél gyakrabban frissíteni, írni, és biztosan sok képet fogok
feltölteni, mert azokat olyan jó nézegetni! Igaz, még van időm az indulásig, de már
annyira bennem van ez az utazás, egyszerűen nem tudom kizárni a gondolataimból,
mindennap beúszik a kis fejembe, és eltereli a többi fontos dolgot, értem ez
alatt a tanulást például, ha már vizsgaidőszak van…
Egyébként ezzel az erasmus dologgal rengeteg intéznivaló
akad, papírmunka, fogadóegyetemmel való kapcsolatfelvétel, én nem gondoltam
volna hogy ez valóban ilyen sok
feladattal jár mikor belevágtam.
Azt hiszem még az is fontos tudnivaló, hogy
pótjelentkezés során sikerült pályáznom
az erasmusra, mivel a normális jelentkezési időből kicsúsztam természetesen. Ez
annak köszönhető, hogy roppant döntésképtelen vagyok. Napokat rágódom dolgokon, megkerülöm minden
oldalról, mindenki véleményét kikérem, félek
hogy rosszul döntök ezért inkább halogatom. Így történt az erasmussal
is. Aztán jött a szeptember, pótjelentkezés… úgy gondoltam most már nem szabad
elszalasztani. Elhatározás megtörtént, végre…!
De hova is indulok? Melyik az az európai ország ahol szeretném tölteni
ezt a pár hónapot? Sajnos ebben a
kérdésben is nekem kellett dönteni, hisz én fogom megélni. A határidő szorított, így
esett a választásom a nem túl távoli, de számomra mindig érdekes országnak
számító Lengyelországra.
Ha valaki azt mondja, Lengyelország igazából nem sok minden
jut eszembe. Most hirtelen egy nemzeti ételüket sem tudom felsorolni, sem
valami különleges hagyományukat. Ami rögtön eszembe ötlik az egy kedves kis
közmondás, még pedig ez : „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s
issza borát.” Azt hiszem ez mindent
elárul. Remélem sokszor fogja elhagyni ez a mondás a számat 1-2 koccintás
alkalmával. A fentebb felsorolt dolgokat pedig remélem az ott
töltött idő alatt megtapasztalom, sőt ebben teljesen biztos vagyok! A város,
ahol tanulni fogok Lengyelország keleti részén található. A neve, mint ahogy
már említettem, Lublin. Ez az egyik legrégebbi lengyel település, több mint
330ezer lakossal. A városban összesen 12 egyetem és főiskola működik ami arra
enged következtetni, hogy ebben a városban is pezseg az egyetemi élet, akárcsak
Szegeden.
Úgy
gondolom ennyi elég is előszónak, illetve első bejegyzésnek.
Annyit
még elárulok, hogy ebbe a nagy kalandba szerencsére nem egyedül vágok bele.
Velem tart Andris, akit nemrég ismertem meg, de nagyon bírom. Én őszintén
remélem, hogy nem fogom kiborítani a sok hülyeségemmel ez alatt a négy hónap
alatt, de ha mégis… hát Andris remélem emlékszel, hogy én szóltam! :D
http://www.youtube.com/watch?v=9DwwScKYwxk
VálaszTörlés'De ha jó fajta bort töltenél,
Locsolj egy kortyot a földre komám..'
<3 <3 <3
VálaszTörlésÉleted legjobb kalandja lesz! Én 3 hete vagyok itt kint Finnországban, de soha nem akarok hazamenni!
VálaszTörlésRemélem tényleg az lesz! :)
TörlésÉn lassan cammogok haza Spanyolországból, életem egyik legjobb élménye volt, annyit mindent sikerült átélnem, amit az elmúlt 20 évben összesen nem. Imádni fogod! (de nekem már honvágyam van...:D)
VálaszTörlés