Szösszenetek.

Szóval pénteken ígértem egy bejegyzést, az elmúlt hetekről.  Az a helyzet hogy elég sokáig kell keresgélnem a fejemben hogy bármiféle érdemleges dologról tudjak beszámolót írni. Végre elkezdődött az iskola számomra is, igaz csak kedden, szerdán, és pénteken vannak óráim, és ezeken a napokon is csak délután. Kicsit féltem az előadásoktól hogy majd egy kukkot sem fogok érteni és majd jól megszívom, de szerencsére  a tanárok hasonló szintű angol tudással rendelkeznek mint mi, így nem várnak el tőlünk nagy dolgokat. :D Egyik tárgyból sem kell vizsgáznunk ha szorgalmasan bejárunk az órákra, néha prezentálunk egyet-kettőt, szituációkat kell megoldani...ilyenekkel telnek az itteni órák, ami nekem nagyon tetszik. Úgy gondolom sokkal többet tanulunk így, mintha beülnénk az órára, egész végig jegyzetelni kéne, és a végén már azt sem tudjuk mit tanulunk éppen. Ez az interaktív dolog sokkal jobb szerintem. :) Persze tudom hogy ezt nem lehet mindig megoldani, főleg otthon ahol egy szemináriumon nem 10 ember ül bent, hanem 20-30 vagy több. Szóval úgy tervezem hogy a következő pár hónapban szorgalmas diák módjára bejárok az összes órámra, ahogy otthon is tenném. :P 

Ennyit a suliról! Múlthéten a lengyel barátaim mutattak nekem egy helyi éttermet, amit ha ők nincsenek nekem, valószínűleg soha nem fedezek fel magamtól, nem igazán járnak oda külföldiek, nagyjából csak helyiek, abból is az egyetmista réteg. Szegedi viszonylatban a Tündérkonyhához tudnám hasonlítani. Nagyon sokféle ételből tudsz választani, a legtöbb hagyományos lengyel fogás, de találtam az étlapon "magyaros levest" is. Fogalmam sincs milyen, nem próbáltam, de következőre meglesem mennyire magyaros is ez a leves. 






















Úgy tűnik az elmúlt hét az újdonságok hete volt, mert felfedeztünk egy nagy szupermarketet is, ahol a Tescohoz hasonló árakkal találtuk szembe magunkat. Minden termékből hatalmas a választék, mi persze jó egyetemista módjára rögtön az alkoholos italoknál kötöttünk ki... :D

"Jó helyen vagy Rencsi. ^^ "

Az áruház tényleg elég olcsó, egyetlen hátránya hogy nagyon  messze van a koleszunktól, busszal is 20 perc alatt értünk oda, ami azért annyira nem szerencsés főleg ha nagy bevásárlásról beszélünk. 

Mivel az időjárás errefelé még mindig nem kedvez a szabadtéri programoknak a napunk nagy részét a koleszban töltjük (ha nincs sulink persze :P ), filmezünk, hatalmasakat főzünk, szóval Joannal úgy döntöttünk hogy elkezdünk járni kézilabdára, mert ennek így nem lesz jó vége. Néha elég nehéz összeegyeztetni a többi programmal, mert este 9-től van röpi, mi meg általában olyankor szoktunk vacsorázni. Igen, a vacsorákról is muszáj néhány szót írnom. Nem vagyok egy nagy haspók, általában keveset eszem, de mióta a portugálokkal főzünk együtt kénytelen vagyok normális adagokat enni, addig nem kelhetek fel az asztaltól. Ez  gondolom valami portugál szokás lehet vagy ilyesmi... A közös főzések miatt már egy csomó új dolgot tanultam Joantól, ők másként készítik az ételeket mint mi, sokkal egészségesebben esznek, jobb helyre nem is kerülhettem volna. Szerencsére nem csak a konyhában ragad rám új ismeret! Egyre több portugál szót tanulok meg, nagyon tetszik ez a nyelv, és arra gondoltam hogyha hazaérek keresek Szegeden egy portugál tanárt, hogy a nyelvtannal is tisztában legyek. 

Persze a bulizások sem maradhatnak el, bár a héten lecsökkent a számuk, inkább a koleszban maradtunk, activityt játszottunk, vagy csak iszogattunk, beszélgettünk hajnalokig, sőt legtöbbször ezek a kis bandázások reggelig tartanak, mi akkor fekszünk mikor a lengyelek iskolába indulnak. :D 

Még lehet nem meséltem az új szobatársunkról, Mártáról... Levelezős egyetemista, szerencsénkre csak hétvégén van itt, de éppen elég dózist kapunk a hülyeségéből. Nem részletezném a bugyuta és idegesítő viselkedését, legyen elég annyi, hogy eddig akárki találkozott vele 5 perc után menekülne tőle, csakhogy ez nem olyan egyszerű...ha egyszer megismered Mártát, nincs visszaút. 

Igen, akire mindenki széles mosollyal mutogat, ő Márta...

Rencsi, Neruda, Askim, Pelin. :)

Joanaval, és egy fél üveg citromos vodkával.

Rencsi, Askim, Nuno. 

Ennyivel tudtam szolgálni így a hét végén, vasárnap este. :) Holnapra az a tervünk hogy megnézzük a helyi koncentrációs tábort, Majdaneket. Sajnos van olyan része a múzeumnak ami csak áprilistól van nyitva, de mivel ingyenes és hihetetlenül érdekel ez a téma, ezért úgy döntöttünk holnap elmegyünk.

Kedden este pedig indulunk Berlinbe, a következő bejegyzés valószínű arról fog szólni! Szurkoljatok hogy jó időnk legyen!! ;)