Lengyel tavasz, hol maradsz?!

Március harmadika. Állítólag már tavasz van, de nekem inkább tűnik még télnek... Nem szoktam sírni az évszakok után, de most megmondom őszintén nagyon hiányolom már a napsütést az életemből, hogy a napszemüvegem legyen a táskám állandó kelléke, ne pedig a kesztyűm meg a sapkám... 
A héten még mindig nem volt tanítás az erasmusos diákoknak, ezért muszáj volt elütni valahogy ezt a sok szabadidőt. Esténként általában beültünk valahova iszogatni, de akadt olyan este is, mikor itthon beadandót írtam, sajnos kaptam eleget az otthoni tanároktól, hogy még véletlen se unatkozzak. :D 
Úgy volt, hogy pénteken elmegyünk síelni egy közeli helyre, Kazimierz Dolny-ba, de mivel senki nem tudott szerezni magának síkabátot meg nadrágot, ez a program sajnos kimaradt. Nem tudtam belenyugodni hogy nem megyünk sehova, ezért rávettem a többieket, hogy menjünk el csak úgy, egy random tripre. Gyors megkérdeztük a mentorunkat, Karolinát, hogy melyik az a hely, amit érdemes meglátogatni, de csak egy napra. Ajánlott pár várost, mi meg gyorsan fel lapoztuk a kis útikönyvemet, hogy csekkoljuk a helyeket. Meg is volt az úti cél : Zamość (ejtsd: Zámocs). Szombaton reggel 8.50-kor indultunk.  A google útvonaltervező csak 85 km távolságra írja Lublintól, a vonatjegyünkön viszont 175 km szerepel... :) Két teljes órát utaztunk egy nagyon pici vasúti kocsival. Szerencsések voltunk, hogy az indulás időpontjánál valamivel hamarabb szálltunk fel, mert az utánunk érkezőknek már majd hogy nem állóhely sem jutott. A vonaton a két órás utat a barátaim nagy része átaludta. Én is tudtam volna aludni, de meg sem fordult a fejemben, hiszen még egyszer sem jártam arrafelé, az egész környezet új volt nekem. Nem a jól megszokott alföldi tájat láttam ha kinéztem az ablakon, hanem dombokat, hatalmas fenyőerdőket, amiken keresztül robogott a vonatunk. Mikor odaértünk már délfelé járt az idő, meg a hó is szállingózott, így benéztünk egy helyi étterembe, ami a Corner Pub and Restaurant nevet viselte. Én egy hagyományos lengyel nemzeti ételt ettem, a pierogit. Magyarul derelyének mondanám, csak épp meztelen. :D
 Itt ez annyira kedvelt étel, hogy például a koleszban állandóan ezt eszik. Mindegy hogy ebédet, vagy vacsorát készítünk a konyhában, mellettünk valaki mindig pierogit süt. Nagyon sok fajtája van. Eheted húsos, sajtos, vagy valami mártásos töltelékkel, de láttam már lekvárosat, meg ilyen édes ízűeket is. Én az étteremben a sajtosat választottam. Egyszerű étel, de nekem elnyerte a tetszésem. 
Mire végeztünk az ebéddel, a havazás is megadta magát, és még a nap is kisütött! :) Pont jó városnéző időt kaptunk. 

Maga Zamość egy kis patak partján fekszik, régebben erődvárosnak építették. Az óvárosa akárcsak Lublinnak, gyönyörű. Ez a része 1992 óta a Világörökség része.

 A délután folyamán meglátogattuk a  nevezetességek mellett a városban található összes templomot is. Törökék imádnak a templomokban időzni, mindenre annyira rácsodálkoznak, és annyi mindent kérdeznek, felére se tudom a választ, még így keresztényként sem. 
A vonatunk fél 5-kor indult vissza Lublinba, amit senki nem bánt már. Elég sok időt töltöttünk kint a szabadban, rendesen átfagytunk. 
A következő utazásra amit tervezünk a napokban fogunk jegyet foglalni, inkább nem árulom el, amíg nem biztos. :) Annyit elárulhatok viszont, hogy nem maradunk az országhatáron belül. ^^