2013. március 3., vasárnap

Lengyel tavasz, hol maradsz?!

Március harmadika. Állítólag már tavasz van, de nekem inkább tűnik még télnek... Nem szoktam sírni az évszakok után, de most megmondom őszintén nagyon hiányolom már a napsütést az életemből, hogy a napszemüvegem legyen a táskám állandó kelléke, ne pedig a kesztyűm meg a sapkám... 
A héten még mindig nem volt tanítás az erasmusos diákoknak, ezért muszáj volt elütni valahogy ezt a sok szabadidőt. Esténként általában beültünk valahova iszogatni, de akadt olyan este is, mikor itthon beadandót írtam, sajnos kaptam eleget az otthoni tanároktól, hogy még véletlen se unatkozzak. :D 
Úgy volt, hogy pénteken elmegyünk síelni egy közeli helyre, Kazimierz Dolny-ba, de mivel senki nem tudott szerezni magának síkabátot meg nadrágot, ez a program sajnos kimaradt. Nem tudtam belenyugodni hogy nem megyünk sehova, ezért rávettem a többieket, hogy menjünk el csak úgy, egy random tripre. Gyors megkérdeztük a mentorunkat, Karolinát, hogy melyik az a hely, amit érdemes meglátogatni, de csak egy napra. Ajánlott pár várost, mi meg gyorsan fel lapoztuk a kis útikönyvemet, hogy csekkoljuk a helyeket. Meg is volt az úti cél : Zamość (ejtsd: Zámocs). Szombaton reggel 8.50-kor indultunk.  A google útvonaltervező csak 85 km távolságra írja Lublintól, a vonatjegyünkön viszont 175 km szerepel... :) Két teljes órát utaztunk egy nagyon pici vasúti kocsival. Szerencsések voltunk, hogy az indulás időpontjánál valamivel hamarabb szálltunk fel, mert az utánunk érkezőknek már majd hogy nem állóhely sem jutott. A vonaton a két órás utat a barátaim nagy része átaludta. Én is tudtam volna aludni, de meg sem fordult a fejemben, hiszen még egyszer sem jártam arrafelé, az egész környezet új volt nekem. Nem a jól megszokott alföldi tájat láttam ha kinéztem az ablakon, hanem dombokat, hatalmas fenyőerdőket, amiken keresztül robogott a vonatunk. Mikor odaértünk már délfelé járt az idő, meg a hó is szállingózott, így benéztünk egy helyi étterembe, ami a Corner Pub and Restaurant nevet viselte. Én egy hagyományos lengyel nemzeti ételt ettem, a pierogit. Magyarul derelyének mondanám, csak épp meztelen. :D
 Itt ez annyira kedvelt étel, hogy például a koleszban állandóan ezt eszik. Mindegy hogy ebédet, vagy vacsorát készítünk a konyhában, mellettünk valaki mindig pierogit süt. Nagyon sok fajtája van. Eheted húsos, sajtos, vagy valami mártásos töltelékkel, de láttam már lekvárosat, meg ilyen édes ízűeket is. Én az étteremben a sajtosat választottam. Egyszerű étel, de nekem elnyerte a tetszésem. 
Mire végeztünk az ebéddel, a havazás is megadta magát, és még a nap is kisütött! :) Pont jó városnéző időt kaptunk. 





Maga Zamość egy kis patak partján fekszik, régebben erődvárosnak építették. Az óvárosa akárcsak Lublinnak, gyönyörű. Ez a része 1992 óta a Világörökség része.

 A délután folyamán meglátogattuk a  nevezetességek mellett a városban található összes templomot is. Törökék imádnak a templomokban időzni, mindenre annyira rácsodálkoznak, és annyi mindent kérdeznek, felére se tudom a választ, még így keresztényként sem. 
A vonatunk fél 5-kor indult vissza Lublinba, amit senki nem bánt már. Elég sok időt töltöttünk kint a szabadban, rendesen átfagytunk. 
A következő utazásra amit tervezünk a napokban fogunk jegyet foglalni, inkább nem árulom el, amíg nem biztos. :) Annyit elárulhatok viszont, hogy nem maradunk az országhatáron belül. ^^

8 megjegyzés:

  1. hogy te mennyire szerencsés vagy....:)))) imádok utazni, embereket, helyeket, szokásokat bármi újat megismerni:)) Nagyon jó érzés fogott el a bejegyzésedet olvasva:))) Mééééééég!

    VálaszTörlés
  2. de jó kis városban voltatok már! háhá én tudom merre mentek :)) puszi rencsóó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a kiváltságosok már tudják. :P Puszi Szegedre! :)

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. A PKP útvonalidejei messze földön híresek. :) Én több mint 5 órát zötykölődtem Krakkóból Wrocławba. Ja és a poén az, hogy a helyközi vonat talán egy leheletnyivel hamarabb odaér mint az IC... :)

    VálaszTörlés
  5. 5 órás vonatidő alatt az ember megtanul zen-be menni. Pláne, ha 10 percenként település, rendező állomások vagy váltók miatt le kell lassítani 50-re. Az ember megtanul türelmesnek lenni, pláne ha már előtte hun hódítóként végiggyalázta busszal Szlovákiát fél napon át.
    Egyszer nyáron mentem Łódz-ba is, na ott egy szakaszon a vonat mellett ment egy család lovaskocsival, viccen kívül.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DDD igen, a vonat most sem ment 60-nál gyorsabban... de most nem bántam. :)

      Törlés