Nemzetiségek - Törökék

A napok csak úgy telnek, a suliban beindult az élet, egy nagyobb beadandón kéne dolgoznom Askimmal és Nerudával, de ha neki fogunk valahogy mindig ott kötünk ki, hogy "inkább innék egy sört", úgyhogy ott tartunk hogy sehol. Jellemző...

A héten  Lublinba is teljes egészében megérkezett a jó idő, minden nap napsütés, az udvaron több száz ( nem vicc) diák,  azt hiszem mindenki ezt várta. Felbátorodva a jó idő miatt, elindultam a város eldugottabb részei felé is, na de mindezek előtt egy helyi könyvesboltba néztem be, mert úgy gondoltam nem árt ha van nálam egy igazi térkép is, nem csak az én szabad kézzel rajzolt irkafirkám amit térképnek használok. Na de az árak után úgy gondoltam, hogy jó lesz nekem az én saját kis térképem is, kinek kell normális?! Úgyis mindig csak összezavar...

Szóval hamarosan hozok a tavaszi, zöld, élettel teli Lublinról képeket. :)

A héten nem csináltuk semmi olyat, amit itt a blogban megtudnék mutatni - szabadba kiülős, iszogatós, iskolába járós, mozizós hét volt ez a mostani. Mindezek után úgy gondoltam hogy elindítok  egy olyan bejegyzés sorozatot ahol bemutatok egy-egy itt megismert nemzetiséget. Ahogy én látom őket.

 Elsőnek a lengyelekkel szerettem volna kezdeni, de aztán meggondoltam magam és inkább ma a törökökről mesélnék egy picit. Lesz itt mindenről szó, kultúra, gasztro furcsaságok, vallásbeli különbségek, minden ami pozitív és persze negatív velük kapcsolatban.

Mikor ideértünk, nagyjából az első közös esténk alkalmával megkérdezte az egyik török srác, hogy mondjam már meg neki, ugyan mért utálják őket a magyarok. Kicsit meg is lepett a kérdés, sőt nem is kicsit! Nem akartam itt jönni a történelmi dolgokkal, lehet kicsit rossz irányba terelődött volna a beszélgetés, szóval homályos emlékeim szerint egy pálinkával el is tussoltuk a kérdést. Az volt a fura, hogy ezt a kérdést is hihetetlen barátságos hangnemben tette fel, semmi kételkedés vagy rosszindulat nem volt a hangjában. Ebből lehet következtetni erre a megállapításomra: a török emberek, legalábbis azok akikkel én itt találkoztam roppant barátságosak, a lányokkal viszont néhányuk már rámenősen udvarias... Nagyon komolyan veszik a barátságot, az már egyszer biztos. Ezt legjobban Andris lakótársain vettem észre, mikor 2 hónap után Andrisról már best friendként beszéltek. :) 

Imádnak bulizni! Állandóan mennének, de tényleg! Ha viszont úgy jön ki a lépés, hogy csak a koleszban maradunk, és szórakoztatjuk egymást, ők fogják magukat, betesznek valami török muzsikát a youtube-ról, és ha táncolni van kedvük, hát táncolnak - legtöbbször alkohol nélkül is megy nekik, amit én csodálok bennük. :D

Nagyon fontos az életükben a család, és a vallás. Sokat beszélnek a rokonaikról, és nagyon érdekelte őket az én családom is, de ezek nem csak ilyen udvariasságból feltett kérdések voltak, mint például hogy "van-e tesód", mert épp nincs jobb téma. 

Ugyanígy van ez a vallásoknál is - miután megtudták hogy keresztények vagyunk, jött a sok kérdés, hogy mit hogyan kell csinálni otthon, na meg a templomban. Az tény hogy ők sokkal komolyabban veszik a ezt a dolgot mint mi.  Mikor a vallásról beszélgettünk valami ilyesmi mondás hagyta el a szájukat: "Nem számít milyen vallású vagy, csak legyen Istened, akiben hiszel. Egy az Isten."  Vagy valami hasonló, de ez volt a lényeg. A lányoknak nem kell, illetve nem muszáj kendőt hordani a fejükön. Ez egyéntől, gondolkodástól függ. Persze ha valami szent helyre mennek akkor kötelező, de a mindennapokon mindenki maga dönti el hogy hordja-e vagy sem. Az egyik török lány azt mondta: " Ha Isten hosszú fekete hajat adott nekem, mért kéne eltakarnom mindenki elől? " Teljesen egyet értek.

Sajnos azt kevesen tudták közülük hogy rengeteg közös eredetű szavunk van. Vicces, de közben furcsa érzés is, mikor egy másik nép párbeszédéből hirtelen kifülelsz néhány magyar szót, és utána meg rájössz hogy még a jelentése is ugyanaz!

Török ételek-italok

Én teljesen abban a hitben éltem eddig, hogy a törökök hatalmas nagy kávé fogyasztók, de rá kellett jönnöm hogy tévedtem. Askim pontosan két napja mesélte, hogy náluk a tea a "nemzeti ital" amit a nap meghatározott időszakaiban isznak, egy különleges pohárból, mert hogy abból a kényelmes. A minap beültünk egy helyre vízipipázni, ahol welcome drinkként ezt a teát kaptuk abban a sokat emlegetett kis pohárban, ami nekem kifejezetten kényelmetlen volt. Nem tudtam hogy hogyan fogjam meg, olyan kis pici volt, meg hát füle sincs. Engem egy mini vázára emlékeztet, amiben valami rövid szárú mezei virágok éppen jól mutatnának.     

Ez lenne az, bár itt nem igazán látszik a vázaforma. 

Alapvető információ, hogy a törökök nem esznek disznóhúst, de ha nem tudják  hogy pontosan mit esznek akkor fel sem tűnik nekik hogy az disznó. Tapasztalatból írom. :)  A magyarokhoz hasonlóan imádják a a csípős ételeket, így nem én vagyok az egyedüli aki mindig rinyál az asztalnál hogy ez már megint nem az az igazi csípős, hiába rendeltünk azt... 

Volt szerencsém néhány házi édességüket megkóstolni, ugyanis Askim szülei átutazóban voltak errefelé, és ha már így jött ki, hoztak egy kis török kóstolót amit én imádtam! Az egyik valamiféle gabonaféléből készült kis pogácsaszerű valami, aminek nagyon intenzív íze volt. Csípős, meg fűszeres ízeket is éreztem a számban, a nevét természetesen elfelejtettem így most nem tudok rákeresni.... A másik kis török édesség amihez volt szerencsém nagyon hasonlított az otthon is kapható krumplicukorra, csak sokkal puhább volt. Nem tudom hogy van-e közük egymáshoz. Ha megtudom  nevét ennek is utánajárok.

És most jöjjön egy kis gyomorforgatás! 

Az egyik este alkalmával a nemzeti konyha került szóba, aztán végül ott lyukadtunk ki, hogy mindenki mondjon valami kevésbé étvágygerjesztő ételt a saját kultúrájából. Azt hiszem a törököknek ez sikerült is ! 

Nem tudom mennyien tudjátok, de Törökországban a fiúk nagy részét körülmetélik. Ez régen a vallás miatt volt szükséges, ma már egészségügyi okokból történik. A szülők választhatnak hogy a születés után történjen meg, vagy később, 6-7 éves korban.  Az eseményt általában nagy ünnepség követi, evés-ivás, ahol is a kis srác micsodájáról levágott bőrdarabkát  belefőzik az ételbe!!!  Fogalmam sincs, hogy ez mennyire van így, vagy sem, sőt azt mondták a törökök, hogy ez már csak néhány helyen "divat", de régen minden körülmetélés alkalmával így jártak el. Ezt az információt azóta sem sikerült feldolgoznom.

Összességében ennyit szerettem volna leírni róluk, azt hiszem elmondhatom hogy kellemesen csalódtam bennük. Otthon valóban sok rosszat hallottam róluk, de szerencsére nem szoktam elhinni dolgokat addig ameddig én azt meg nem tapasztalom. Nagyon örülök hogy a barátaimnak mondhatom őket, ezek után ez nem is kérdés hogy megyek-e Törökországba! Annyit meséltek már Isztambulról meg az egész országról, hogy tényleg muszáj lesz meglátogatnom őket!