We were in Kraków ( part 2 )

Szóval ott hagytam abba a sztorit hogy a bajszos kávézóban időztünk nagyjából egy órát, majd 5 előtt picivel visszamentünk a főtérre ahova meg volt beszélve a vakrandink a lengyel csajszival. Elsőnek nem ismertük fel egymást, lehet csinálnunk kellett volna valami kis táblát, úgy azért mennyivel könnyebb lenne?! Na mindegy, miközben elindultunk  Paulina lakása felé megtörtént  a gyors bemutatkozás, és az ilyenkor szokásos legáltalánosabb témakörök kimerítése. A lakás eléggé a város szélén volt, olyan helyet kell elképzelni mint Szegeden a Praktiker és a többi nagy bevásárlóközpontok környéke. A lakásig busszal és villamos jutottunk el, nagyjából egy fél óra alatt ha a várakozásokat is beleszámolom. A buszon egy jegyet vettünk, mi pedig jó magyar módjára egész hétvégén azzal terveztük a közlekedést. A lengyel lányok hatalmas nagy rettegésben voltak, hogy mégis mi lesz ha jön az ellenőr, meg hogy ők még ilyet nem csináltak soha, blabla. Furcsa, mert belegondoltan hogy otthon valószínűleg én sem merném megtenni, de itt turista vagyok, nem gondolnám hogy egy ki nem lyukasztott jegy miatt a rendőrségre vinnének! Meg persze a "Sorry, we don't speak polish." mondat szuperül megállja a helyét az ellenőr bácsik ellen is! Tapasztalatból mondom! :D

Paulina két barátnőjével lakik egy lakásban, mind hárman készültek már az érkezésünkre. Szerencsés helyzetben voltunk, mert nekik is ez volt az első couchsurfinges élményük, úgyhogy mindenkinek új volt a helyzet. A lányok nagyon aranyosak voltak, rögtön csináltak nekünk vacsorát, miközben megbeszéltük hogy miket tervezünk a következő napra. Készségesen segítettek megkeresni a múzeumokat, meg még ami kimaradt nekünk Krakkóból. Ugye vasárnapra Auschwitzot terveztük, de rájöttünk hogy két órára van Krakkótól, és az tényleg egy egész napos kirándulás lenne, nekünk meg már nem volt annyi időnk, na meg az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy Csilli kicsit tartott Auschwitztól miután megnéztük Majdaneket, így abban egyeztünk meg hogy kitalálunk valami más programot. Mivel Csé egy kis geomókus, felmerült a Krakkóhoz közeli sóbánya meglátogatása, de elég drága volt a belépőjegy, meg a lányok is azt mondták hogy ők inkább azt javasolnák hogy nézelődjünk még a városban, mert ennyit tényleg nem ér az a sóbánya. Na hát ezek után hatalmas nagy döntésképtelenség érzése tört ránk. Én soha nem tudom mit akarok, így gondolom nem meglepő hogy most is csak úgy cikáztak az ötletek a fejemben, de nem tudtam melyiket válasszuk. Ha ránéztem Csére, nagyjából rajta is ezt láttam. Nagyjából egy óra tanakodás után megegyeztünk egy múzeumban, na meg hogy megkeressük Krakkó sárkányát, amit szombaton nem találtunk meg, pedig állítólag közvetlenül a Wawel mellett van. Ja, és persze terveztünk még egy kora reggeli bolhapiacozást a zsidó városrészben.

A vacsora, és a tervezgetések utána megindultunk a Krakkói éjszakába újdonsült lengyel barátnőinkkel. Mondanom sem kell hogy azért nem voltunk már annyira fittek az egész napos gyaloglás meg utazgatás miatt, ezért kiegyeztünk egy belvárosi kocsmában.Tudom, egyszerűen hangzik, kocsmázás, na de ez Krakkóban egy kihívásnak felelt meg! Lehet csak azért, mert szombat este volt, de minden kocsma, meg klub tele volt, tényleg iszonyat nehezen találtunk egy helyet ahova öten be tudtunk ülni. Végül találtunk vmi bár szerű helyet, ahol az árak is a megfizethető kategóriába tartoztak, szóval a táskáink lepakolása után meg is rohamoztuk a pultot, ahol én kikértem életem első hot beer-jét. Igen, nekem is furcsán hangzott, de ez itt teljesen megszokott ital a hideg napokon, olyan mint nálunk a forralt bor, sőt az íze is hasonló megfűszerezve a sör kesernyés ízével. Nem mondom azt, hogy ez volt életem itala, de egyszer meg lehetett inni. Azt hiszem Csilla nevében is kijelenthetem hogyha sörről van szó, akkor köszönjük, inkább a hűtőből kérnénk, mint a gáztűzhelyről. A lányokkal az utolsó busszal indultunk haza, a gyors tusolás, meg fogmosás után nem kellett sok idő hogy elaludjunk. Az ébresztőt reggel 8 órára állítottuk. 9-kor sikerült is elindulunk, egy jó adag reggeli után. A lengyel lányoktól itt el s búcsúztunk, persze telefon számot azért cseréltünk, hogyha délután éppen csatlakozni szeretnének hozzánk, akkor azért el tudjuk érni egymást. Persze azt is megbeszéltük hogy következőre ők jönnek majd Magyarországra, azon belül is Szegedre természetesen,  hogy viszonozni tudjuk a kedvességüket.

Ahogy azt írtam, tervben volt a zsidó városrészben egy reggeli bolhapiacozás. Úgy gondoltuk azzal kezdünk, és ha már ott vagyunk megkóstolunk egy újabb lengyel ételt, ami pedig a Zapiekanki. Ez egy fajta melegszendvics, többféle változata van, mi a vegetáriánust próbáltuk ki, mondanom sem kel hogy irtó finom volt.  A bolhapiacon nem vettünk semmit, de jó érzés volt ott bámészkodni.

A jó kis melegszendvics bepuszilása után elindultunk megkeresni a természettudományi múzeumot,ahol a délelőtt maradék részét töltöttük. 

A múzeum után, mielőtt még a sárkány keresésére indultunk volna visszamentünk ebédelni a szombati tejbárba. Nem ez volt a terv, de nem volt kedvünk másik éttermet keresni, ráadásul tudtuk hogy ez tuti jó. 

Most pedig jöjjön a sokat emlegetett sárkány!  A Wawel sárkánya a lengyel népi mesékből ismert szörny, ami a legenda szerint a Wawel-domb barlangjában élt. A mese szerint a szörny Krak herceg uralkodása idején "költözött" Krakkóba, és éjszakánként tönkretette a földeket, felfalt néhány embert, stb. Ezért Krak herceg elrendelte hogy mindenki vigyen élelmet a barlang bejárata elé, de egy idő után ez sem volt elég neki. Végül valami cipészmester leleményes módon lemérgezte a sárkányt és meghalt, a cipészmester pedig feleségül vette Krakus lányát.

A nap végére még belefért egy szuvenír bolt, egy-egy bögrével lettünk gazdagabbak. Azért az utazás végére összejött még egy kis izgulás, ugyanis nagyon kicsin múlott hogy nem késtük le az utolsó Lublini vonatot. A hazafelé úton már nem volt olyan szerencsénk, teljesen tele volt a vonatunk, sőt még át is kellett szállnunk. Nem esett már jól ez a vonatút egyikünknek sem, úgyhogy őszintén örültünk mikor megláttuk a koli fényeit az este végén. :)