2013. május 18., szombat

Anglia part I.

Ma reggel korán keltem, ahhoz képest hogy nagyjából hajnali négykor kerültem ágyba. Nem meglepő dolog ez errefelé, elég gyakori eset, hiszen itt este indul be jobban az élet, napközben jóformán mindenki alszik, kivéve az utóbbi két hetet. Közeledik a szemeszter vége, mindenki prezentációt gyárol, meg tanul, és reménykedik hogy megkapja az aláírást abból a tárgyból is, amit nem volt hajlandó meglátogatni a fél év során egyszer sem.
Már egy ideje tervezek írni egy-két hosszabb beszámolót ide a blogra, mert igazából lenne mit mesélni, ugyanis az elmúlt pár hétben sikerült megjárni Angliát, és Németország fővárosában, Berlinben is eltöltöttem egy hétvégét. A napok elteltével egyre nehezebb visszaemlékeznem hogy melyik nap merre is jártunk, mit csináltunk, milyen volt az idő, kezdenek összekeveredni a kis emlékmorzsák.
Ma pedig végre megérkeznek a legkedvesebb barátaim otthonról, eddig nagyon el sem hittem hogy tényleg jönni fognak, de nem sokára felszáll a gépük szóval ez nem kamu, tényleg jönnek. Varsóban fogunk találkozni, és egy éjszakát ott is alszunk, aztán a városban tervezünk bóklászni. A vonatom 19.31-kor indul Lublinból, addig még van egy kis időm, így gondoltam megosztom az egy hetes angliai kiruccanásunk emlékfoszlányait egy rövidebb bejegyzésben, vagy lehet kettő lesz belőle, a végére kiderül. :) 

Először is azzal kezdeném, hogy az utazást megelőző napokban hatalmas nagy parázások törtek rám a nap bármelyik szakaszában, mivel úgy alakult hogy egyedül kellett utaznom mivel Andris Magyarországról repült Londonba, én meg ugye Varsóból. Soha nem repültem még egyedül, plusz a gépem a reggeli órákban indult, szóval két választásom volt: vagy a repülőtéren alszom, vagy pedig keresek valami szállást magamnak Varsó városában. Addig agyaltam, ameddig eszembe jutott hogy "ismerek" egy lányt (egyszer hatalmas jót buliztunk együtt)  aki Varsóban tanul, úgyhogy abban a pillanatban írtam is neki facebookon, és majdnem rögtön válaszolt is, úgyhogy a szállásom sikeresen elintéztem. Ezen a Varsói éjszakán  nem volt sok alvás, viszont vodka annál több folyt. Kiderült hogy a kedves varsói barátnőm rajtam kívül még 3 fiút fogadott be aznap estére...hirtelen úgy éreztem magam mintha valamiféle kisebb házibuliba csöppentem volna ahol senki nem ismer senkit, de mégis együtt iszunk...
Mindezek után reggel egy kisebb fejfájással ébredve elindultam a reptérre, jóval gépindulás előtt. Ismerem már magam, képes vagyok Szegeden is eltévedni, hát még egy olyan városban ahol eddig csak 3-szor jártam....
A reptéren mindent meglepően ügyesen csináltam, mintha csak minden nap repülnék. Az út egy röpke 2,5 óra volt, végig az ablak mellett ültem, és bámultam a hatalmas nagy felhőket, és a néha feltűnő messzi városok képét. Ilyenkor olyan érzésem van, mint amikor google earthben nézem a Földet, csak itt épp nem tudok ráközelíteni a helyekre.



A gép sikeres földet érése után Andrissal a repülőtéren találkoztunk, innen még egy 2 órás út volt London belvárosa. Ezek után város nézés volt a program, majd a nap végén megkerestük a szállás adónkat, aki történetesen Andris egyik haverja volt. London hatalmas város. Ezt mindig is tudtam, de valahogy sosem gondoltam hogy ilyen nagy. Ahhoz hogy eljussunk Balázs lakásáig még kb 40 percet kellett utazni, de lehet több is volt... Az esti program az alvás előtt még egy gyors "mi a következő napi program" megbeszélés következett, ami egészen gyorsan ment, hiszen tudtuk hogy mit akarunk megnézni, már csak a rangsort kellett felállítani. :) 








Másnap reggel Andris még egy barátja, Martin is csatlakozott hozzánk aki Coventryben lakik, a következő napokat nála töltöttük.
Londonban nagyon nagyok a távolságok, ezért vettünk metró napijegyet, amit úgy gondolom maximálisan kihasználtunk, hiszen jóformán mindenhova eltudtunk vele jutni. Sajnos ez a város nem egy Varsó, vagy Berlin, ahol felszállhatsz akármire anélkül hogy lenne jegyed, és maximum akkor kell magyarázkodnod ha jön az ellenőr. Itt be sem tehettük a lábunkat a metróállomásra jegy nélkül. 


A nap első programja, amely említést érdemel, az a Buckingham palota bejáratánál látható őrségváltás volt, ami 11.30-kor kezdődött.  Már jóval előtte ott voltunk, mert köztudott hogy ez az esemény hatalmas nagy turistalátványosság. Őszintén, engem nem hozott lázba néhány felvonuló katona látványa a zenekar kíséretében. Úgy emlékszem  egy fél óra után ott is hagytuk az egész kócerájt, a következő program sokkal érdekesebb volt. 



Az őrségváltás felhajtás után a következő megállónk a Harry Potterből jól ismert 9 és háromnegyedik vágány  helyszíne volt, ahol ha volt türelmed kivárni a kígyózó sort még képet is csinálhattál ahogy nekimész Harry csomagjával a híres falnak. 



Itt elég sok időt eltöltöttünk, mire kivártuk a sort, meg aztán van egy bolt tele Harry Potteres dolgokkal és ott is elidőztünk kicsit.
Ezek után a Camden town városrész következett, ami igazából egy hatalmas piac ahol aztán mindent lehet kapni, de tényleg mindent ételtől kezdve, az extrém ruhadarabokon keresztül a magyar pálinkáig! A piacon találtunk egy kis magyar lángosos bódét az indiai, meg a kínai kaja között. Ahhoz képest hogy milyen picike volt a hely, a magyar mulatós úgy ordított a két kis hangszóróból hogy két sarokkal arrébb is tisztán lehetett hallani hogy én édes katinkám. Bármilyen meglepő, engem hihetetlen boldoggá tett ez a kis magyar életérzés amit már nem éreztem egy ideje. Mondanom sem kell, egy sajtos-tejfölös lángos azért leerőltettem. :) 





Lángossal a hasunkban visszamentünk a város turista központjába, a Big Ben és a London Eye közelében időztünk kicsit, majd a Tower of London felé indultunk, mert meg akartuk nézni ahogy felnyílik a Tower Bridge. Ez a nap több meghatározott idejében történik, szerencsére nekünk is sikerült elcsípni az utolsó időpontot. :) 




A nap végén indult a buszunk Coventrybe, de én megfogadtam hogy nem hagyom el Londont mókusetetés nélkül, úgy hogy indulás előtt beiktattunk egy Hyde-parkozást. A mókusokra nem kellett sokat várnunk, úgy kell őket elképzelni, mint otthon a galambokat, ha meglátnak valakit kajával a kézben csapatostul jönnek majd.



Sajnos itt be kell fejeznem a mesélést, mert még sehogy sem állok, de már lassan fél 6, bizony nem késhetem le a Varsói vonatom. Nem is tudom hogy gondoltam, hogy egy egész bejegyzésbe belefér majd ez az 5 nap.
Hamarosan jövök a következő résszel. 

2 megjegyzés:

  1. hát nem semmi kis életed van :) nagyon klassz, hogy ilyen lehetőségeid vannak. alig várom, hogy folytasd a mesélést!:)

    VálaszTörlés
  2. :)) Szerencsésnek érzem magam, és próbálok megbecsülni minden pillanatot. :)

    VálaszTörlés